Közösségvállalás a párizsi klímacsúcsig

Brüsszel – Az ENSZ klímaváltozási konferenciájára (COP21) Párizsban kerül sor 2015. november 30 és december 11. között. Az 1992-ben született keretmegállapodási szerződés óta ez a 21. találkozó, melyre sokan nagy várakozással tekintenek.

A párizsi klímacsúcs célja, hogy elérjék az üvegházhatású gázok kibocsátásának oly mértékű korlátozását, amellyel a Föld éghajlatának átlaghőmérséklete az ipari forradalom előttihez képest legfeljebb 2 Celsius-fokkal lehetne magasabb. Ennek a korlátozást biztosító közös megállapodásnak azért van nagy jelentősége, mert ennek hiányában 2020-tól semmilyen globális klímaszerződés nem lépne életbe, s az egyes országokat semmi sem fogja kötelezni a légkör és az éghajlat védelme érdekében tett lépésekre.
A klímaváltozás következményeiről sok információt ismerünk, gyakran saját bőrünkön is tapasztaljuk, de az utóbbi évek egyik legmegrázóbb híre az, hogy a Klímaváltozás Államközi Fórumának (IPCC) legutóbbi, 2014-es jelentésében is kimutatták a kutatások: klímánk megváltozásában már tagadhatatlan az emberiség hatása. Amennyiben pedig idén decemberben Párizsban nem születik minden emberre vonatkozó megállapodás, a Föld klímája a jelenleginél sokkal drámaibb változásoknak néz elébe. Századunk végére – unokáink felnőttkorára – a Föld légköre akár 4 Celsius-fokkal is emelkedhet, mely katasztrofális következményekkel járhat az akkori generációkra nézve.
Az éghajlatváltozásról olvasva könnyen hiszünk azoknak a hangoknak, amelyek szerint mindez csak távoli vízió, vagy legfeljebb egy hosszú és lassú folyamat eredménye, az egyes ember pedig úgyis tehetetlen ennek megváltoztatásában. Pedig ha mélyebben megnézzük az összefüggéseket, akkor láthatjuk, hogy számos olyan jelenség érkezik hazánkba is, amelynek kialakulásában az éghajlat megváltozása is jelentős szerepet játszik.
A klímaváltozás iránti felelősségtudat erősítésére a Lutheránus Világszövetség klímaböjtöt hirdetett meg. Az ötlet 2013 novemberétől eredeztethető, amikor a varsói COP19 klímacsúcs Fülöp-szigeteki képviselőjének, Yeb Saño-nak a családját is utolérte a konferencia ideje alatt a szigeteken pusztító Yolanda nevű tájfun. Akkor ezrek haltak meg, s tízezrek váltak otthontalanná. Yeb elhatározta, hogy – otthon maradt éhező társaival vállalt szolidaritása jeléül – addig nem vesz magához ételt, míg a varsói klímacsúcs véget nem ér, vagy olyan döntést nem hoznak, amely megfékezi végre az otthonukat évtizedek óta sújtó környezeti katasztrófákat. Két évvel ezelőtt világszerte több százan támogatták Yeb-et, s csatlakoztak hozzá a böjtben.
A varsói klímacsúcs eredménytelen volt, minden döntéshelyzetet a 2015-ös párizsi eseményre továbbítottak a képviselők. A „klímaböjt” akciója (fastfortheclimate.org) viszont világméretű mozgalommá vált, melyben fiatalok és idősek, egyének és csoportok, keresztény és civil közösségek együtt próbálják meg felhívni a világ döntéshozóinak figyelmét arra, hogy sokkal többet kell tenniük ennek a krízisnek a megoldásáért. Azonnali és határozott cselekvésre van szükség, ha egy biztonságosabb éghajlatú jövőt szeretnénk megvalósítani. A klímaböjtben résztvevők ezért imádkoznak, s ezért böjtölnek évente vagy havonta egy napot.

A klímaböjt tavaly november óta bejárt minden földrészt, míg végül októberben Európába érkezett, így ezekben a napokban az európai országok közösségeinek és egyházainak képviselői vesznek részt benne. A magyarországi egyházak ökumenikus teremtésvédelmi munkacsoportja november 2-ára vállalta a klímaböjt „stafétáját”, melyhez bárki csatlakozhat otthoni környezetében. Legyünk mértékletesek, tegyünk együtt a klímaváltozás ellen, s imádkozzunk unokáink éghajlatáért!

Zarándokok a klímacsúcs felé

„Mozgásban levő társak, zarándokok közössége vagyunk. Az élet teljessége felé utazunk együtt. Imádkozunk Isten vezetéséért és buzdításáért, hogy az igazságosságért folytatott jelentős és alkotó jellegű kapcsolatokon át zarándoklatunk nyitottá tegyen minket egymás iránt. Élet Istene, vezess, hogy igazságod és békéd eszközei lehessünk!” – ezzel az imádsággal indultak útnak az Egyházak Világtanácsa szervezésében azok a zarándokok, akik az éghajlatváltozás igazságtalanságot és békétlenséget hozó, globálisan egyre erősödő hatásaira akarják felhívni az emberek és a világ vezetőinek figyelmét. A cél az ENSZ párizsi klímakonferenciája, a COP 21. 

A zarándoklat ötlete az EVT 10. Nagygyűlésén vetődött fel 2013-ban, ahol a résztvevők a saját, Istentől kapott adottságaik, értékeik és lehetőségeik ajándékain keresztül látták meg felelősségüket a teremtett világ és a benne élők sorsáért. A zarándoklat alapvető felismerése, hogy a keresztény gyülekezetekben élő emberek mindannyian ismerhetik és átélhetik az egyház, az emberiség és az egész teremtés egymásra utalt kapcsolatát. Aki Jézus útmutatása szerint keresi Isten  akaratát, csupán a saját élete keretein belül nem találhat kielégítő választ. A teremtő Isten egymásra bízza az embereket azzal a feladattal, hogy baj vagy szükség esetén képesek legyenek hatékonyan összefogni az önzés különféle formáinak világromboló hatásai ellen. A Föld jelenlegi állapotában, amikor az egyik legjelentősebb globális veszély az ipari társadalommal együttjáró életmódból is következő éghajlatváltozás, nagy szükség van azokra, akik a teremtés értékeinek felismerése mellett az összefogás erejét is ismerik és meg is akarják ezt mutatni. Az egymástól elszigetelődően élő emberek alkotta individuális társadalom jelentős része nem hisz az egyéni életmódváltoztatás jelentőségében, mert már nem ismeri a közösség erejét. A kereszténység számára viszont mindennapi élmény a közösség, és minden földrajzi környezetben képes lehet megmutatni ennek jelentőségét.

A hatékonyság és eredményesség érdekében a zarándoklat szervezői azt ajánlották a résztvevőknek, hogy három lépcsőben gondolják végig lehetőségeiket az úton. Az első az ajándékokért adott hála. Ebbe nemcsak az élet fenntartásához szükséges  mindennapi feltételek tartoznak bele, hanem maga a közösség is. Sokszor elfelejtjük talán, de enélkül saját életünkről sem tudnánk gondolkodni és beszélni. A második a sebek felkeresése és meglátása. A zarándoklat útvonala szándékosan vezet át olyan helyeken, ahol tapinthatóvá válik a rászorultság és a segítség szüksége. A teremtés sebeivel való találkozás alkalmassá tehet saját felelősségünk meglátására ezek előidézésben, és lehetőséget kínál enyhítő szerepvállalásaink mérlegelésére. A harmadik lépcső az igazságtalan és békétlen állapotok megváltoztatása. Változást előidézni elsősorban maga is változóban levő ember tud, aki benső tapasztalatból ismeri a változás természetét. A mások életével való törődés először is bátorságot igényel, hogy kilépjünk saját világunkból és megfelelő módon érkezzünk el a másik ember világának határára. A gonoszság létformái elleni fellépés -- legyen szó gazdasági, környezeti, oktatási, kisebbségi eredetű elnyomásról vagy akár testi kihasználásról -- tapasztalt, gyakorlott, tettrekész és erős lelket igényel, amelyre külön fel kell készülni. A keresztények nem eredendően alkalmasak az igazságosság és békesség előmozdítóivá lenni, hanem az ilyen tevékenységük hosszabb, tudatos és közösségileg kialakult folyamat eredménye lehet. E három lépcsőt a korai teológiai hagyomány szakkifejezésével élve a szervezők a via positiva, via negativa és via transformativa, azaz az adottságok, a hiányok és a megváltoztatás útjának formájában ajánlották a résztvevők figyelmébe.

A zarándoklat országonként eltérő módon történik. Legészakibb pontját tekintve a norvégiai Spitzbergákról indult. Flensburgnál lépett be Németországba, majd az ország délebbi pontjain találkozik azzal a folyamattal is, amely Kárpát-Ukrajnából indulva, hazánkon keresztül, Sopronban jutott el Ausztriába. A zarándoklat itthon kerékpárokkal történt, amelyről az érdeklődők a „Tekerj a felebarátodért” programnéven kaphattak híreket az elmúlt napokban. Így jutnak el az európai keresztények november végére Párizsba, ahol szervezett és előre bejelentett formában, jelentős biztonsági intézkedések mellett imádkozhatnak együtt a tárgyalások sikeréért más vallások képviselőivel

Szöveg: Kodácsy-Simon Eszter, Béres Tamás, fotó: ceceurope.org, Martyn Goss

evangelikus.hu