2016-09-22
Kerékpáros zarándoklat a Teremtés hete megnyitójára
Szeretettel várunk utitársakat az egész útra vagy akár csak egy rövid szakaszra.
Tervezett utunk:
Indulás Budapestről: szeptember 23, péntek 8:00, Szilágyi Dezső tér
Érkezés Szegedre: szeptember 25, vasárnap 17:00, Torontál tér
Távolság: ~220 km
Péntek: Budapest – Vecsés – Üllő – Péteri – Monor – Monorierdő – Pilis – Albertirsa ~ 60 km
Szombat: Albertirsa – Ceglédbercel – Cegléd – Törtel – Kőröstetétlen – Jászkarajenő – Tiszajenő – Tiszabög – Tiszakécske – Lakitelek – Tiszaalpár – Csongrád ~100 km
Vasárnap: Csongrád – Felgyő – Csanytelek – Baks – Ópusztaszer – Sándorfalva – Szeged ~60 km
További információ:
Naphmnusz Egyesület: info@naphimnusz.hu
Ökogyülekezeti Mozgalom: info@okogyulekezet.hu
2015-11-28
Párizson innen és túl
Földművelésügyi Minisztérium, Corvinus
Egyetem, Energiaklub. Mind olyan szervezetek, akik november hónapban az
egyházaknak az ökológiai válságra adott válaszait vették vizsgálat alá.
Micsoda hullámverés, micsoda felhajtás. Mintha valamilyen
természetfeletti jelenést kellene sürgősen értelmezni. Igen, nem vitás,
hogy valami jelentős, vízválasztó esemény történt az egyház berkeiben.
Megjelent Ferenc pápa: Áldott légy kezdetű enciklikája.
Ereje, fontossága, szükségszerűsége, időzítése, mélysége és közérthetősége megkérdőjelezhetetlen. A római katolikus egyház legnagyobb tekintéllyel bíró személye a helyén akarja kezelni a kérdést, ezért teszi le az asztalra ezt az iratot, amit felekezettől függetlenül, minden embernek ajánl.
„Olyan megbeszélésre van szükség, amely valamennyiünket
egyesíti, mert a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet megélünk, és
annak emberi gyökerei, mindannyiunkat érdekelnek és érintenek. A
magatartásformák, amelyek akadályozzák a megoldás útját – a hívők között
is – a probléma tagadásától a közömbösségig, a kényelmes beletörődésig
vagy a technikai megoldásokban való vak bizalomig terjednek. Új,
egyetemes szolidaritásra van szükségünk.” (Ferenc pápa)Ereje, fontossága, szükségszerűsége, időzítése, mélysége és közérthetősége megkérdőjelezhetetlen. A római katolikus egyház legnagyobb tekintéllyel bíró személye a helyén akarja kezelni a kérdést, ezért teszi le az asztalra ezt az iratot, amit felekezettől függetlenül, minden embernek ajánl.
Azért érdemes figyelmeztetni magunkat, mielőtt teljesen átszellemült állapotba kerülünk, hogy a „teremtésvédelem” kérdése, ahogy az katolikus és protestáns egyházak hívják a környezetvédelem egy sajátos formáját, 1999 óta akár hazánkban is a közbeszéd tárgya lehetett volna. Ekkor jelent meg ugyanis dr. Bolyki János teológiai professzor tollából a „Teremtésvédelem” – Ökológiai krízisünk teológiai megközelítése c. munkája. Majd ezt követték nagyszerű műhelymunkák, mint pl. a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, ahol a Szociáletikai Tanszék két ilyen témájú könyvet is kiadott „A teremtett világ megőrzése”(2000) címmel.
Az itt olvasható tanulmányok, előadások, illetve dolgozatok arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a Biblia helyes értelmezése, a keresztyén spiritualitás, valamint az emberről és az Istenről alkotott hiteles kép alapján a keresztyén hitnek és teológiának van mondanivalója az ember és a világ kapcsolatáról: az, hogy a teremtett világ megőrzése számunkra hitkérdés, hogy a környezet megőrzése és művelése megfellebbezhetetlen isteni parancs. (Dr. Fazakas Sándor)
A téma népszerűsége több mint egy évtized múlásával sem csillapodott, mert egyházi és világi berkekben egyaránt foglalatoskodtak a felelőségi kör kimérésével, a lelkiismeret ébresztésével és a praktikum elsajátításával. A katolikusok Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületbe tömörülnek, az evangélikusokat az Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport szervezi, a reformátusoknak pedig Ökogyülekezeti Mozgalmuk van. A keresztyén törekvések összehangoltságát mutatja, hogy a Párizsi Klímacsúcsra komoly, demonstratív célzatú, ökumenikus kerékpáros zarándoklattal készültek. Az Európát átszelő észak-dél, kelet-nyugati irányba haladó kerekezők üzenete, már megérkezett a francia fővárosba. A szimbolikus staféta, amit egymásnak adtak át a különböző nemzetek fiai azt a földet tartalmazza, aminek a megmentéséért az egyházak jelenleg is imádkoznak és dolgoznak.
„Mozgásban levő társak, zarándokok közössége vagyunk. Az élet teljessége felé utazunk együtt. Imádkozunk Isten vezetéséért és buzdításáért, hogy az igazságosságért folytatott jelentős és alkotó jellegű kapcsolatokon át zarándoklatunk nyitottá tegyen minket egymás iránt. Élet Istene, vezess, hogy igazságod és békéd eszközei lehessünk!”
(A Spitzbergákról induló zarándokok imádsága)
„Urunk vagy, s ura vagy teremtett világunknak. Fájlaljuk a rombolást, pusztítást, az elorzott javakat, a bitorolt földet, a kapzsi szívet, melyek a mi vétkeink. Szeretnénk mi is jótéteményt gyakorolni felebarátaink és bolygónk iránt. Add Urunk, hogy világunk felé úgy közeledhessünk, mint ékességed, pompás díszed, fejedet keretező koronád felé.”
(A magyar kerekezők Tokajban elhangzott imádsága)
A nyitó áhítatot Fekete Ágnes tartotta, akinek felvezető gondolatait a „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (II. Tim 1:7) gondolat köré építette. A mindennapi félelmek felvillanása után előkerültek az életösztönünkből fakadó görcseink, ami a terrorizmus és a klímaváltozás okozta kiszámíthatatlan jövő által kelt pánikot. Persze a félelem bizonyos dózisban orvosság, de a napi pusztítás és káosz hullámai már rég a fejünk búbján is átcsapnak. Fekete Ágnes kiemelte, hogy az isteni szeretet lángjának a továbbadása lehet a mi fegyverünk a jelen félelmeivel szemben.
Fekete Ágnes református lelkipásztor, az Ökogyülekezeti Tanács tagja
Feiler József klímaszakértő előadásában először magával a klímaváltozás problémájával szembesítette a jelenlévőket. Több szemléltető példával, és animációval adott ébresztő impulzusokat.
„Jelen időről beszélünk. 2015 februárjában szintén rekord méretű volt a kiterjedés csökkenése az Északi-sarkon a jégfedettségnek. Mi még megérhetjük azt, hogy teljesen jégmentes lesz az Északi-sark.”
( Feiler József)
Feiler József klímaszakértő
A kihívás nagyságának érzékeltetése
után tért rá a Párizsban zajló klímacsúcs lehetséges forgatókönyveire. A
korábbi kudarcok, rossz reakciók fenntartásokat fogalmaznak meg a külső
szemlélőkben és a bennfentes elemzőkben egyaránt. A világ nagy része
azért szurkol, hogy valós eredménnyel záruljanak a tárgyalások. Most egy
olyan egyeztetésre kerül sor, ahol az előzőektől eltérően az
egyházaknak sokkalta komolyabb szerepe lesz. A vallási közösség
tárgyalási pozícióját erősíti a közelmúltban megjelent pápai enciklika
is. A fő probléma Feiler szerint a résztvevők vállalásaiban rejlik. Ha valami nem ellenőrizhető, ha mindenkire rá van bízva a jelentés indikátorainak a meghatározása, ha nincs összehasonlítási lehetőség, akkor nem jutunk előre. Nehézséget okozhatnak még a nagykibocsátók, hogy épp merre mozdulnak, milyen érdekek, elképzelések, paktumok mentén navigálnak. Aztán még egy bizonytalansági faktor, hogy a döntéshozók, a miniszterelnökök, milyen belső elkötelezettséggel térnek haza a tárgyalásokról. „Talán ez még fontosabb annál, hogy mi van a tárgyalási szövegben.” – vélekedett az előadó.
Csak úgy lehet valóságos kihatása a párizsi tárgyalásoknak, ha hosszú távú célokat, mondjuk 2100-ig – képesek megfogalmazni és azokban megegyezni a résztvevők. Ha meglesznek ezek az adatok, az elérni kívánt értékek, akkor erről a gazdasági szereplőket tájékoztatni kell, hogy milyen beruházásokban gondolkodjanak. Ami szintén elengedhetetlen a pozitív változásokhoz az az átláthatóság. Pl. a fejlődő országok is tegyék nyilvánossá a széndioxid kibocsátási adataikat.
A felvázolt három lehetséges forgatókönyv, mind hordozott magában valami kockázatot. Az első modellezett forgatókönyvben pesszimizmusra adhat okot, ha nincs valós megállapodás, nincs politikai eltökéltség, nem stabil a felálló rezsim. A második forgatókönyv, ami elfogadható lenne ugyan, de abban is megjelenik egy kakukktojás. Ezt tűzfal szindróma, amikor is a gazdag országok (pl. Szingapúr) ugyanazokat a kedvezményeket követelik a maguknak, mint a valóban fejlődő országok. A harmadik variációban, ahol ugyan minden összevág, az óvatosság elengedhetetlen. Az adaptáció egy olyan mentesítő folyamat, ami az éghajlatváltozásból eredő károkat mérsékli. Itt viszont a fejlett országoknak kellene plusz vállalásokkal, komoly önmérséklettel ösztönözni a folyamatot.
Kodácsy Tamás teológus előadásában, a „Mi tehet az egyház?” kérdésre adott izgalmas válaszokat. Rögtön az elején leszögezte, hogy nem is lehet kérdés az egyházak szerepe. Nagyon sokat tehetnek azért, hogy milyen jövőre ébredünk. Első lépében rámutatott a Tízparancsolatnak milyen ökológiai vetülete lehet. „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad tenéked!” (II. Móz 20:12) – olvassuk a Bibliában.
Soha ilyen szituáció nem volt a világtörténelemben. Az éghajlati igazságosság, közös erőforrás halmazt jelenti. Régen ez az erőforrásokon osztozás egyszerűbb volt. Látható volt ki hol húzza meg a határt. Ma sokkal kegyetlenebb a helyzet, mert a földet, az erőforrást nem a szomszédunktól vesszük el, hanem a gyermekeinktől. Úgy vesszük el tőlük, hogy nem tudnak ellenkezni.
Kodácsy Tamás, református lelkipásztor, az Ökogyülekezeti Mozgalom elnöke
Az előadó nem a párizsi forgatókönyvek valamelyikétől reméli a változást. Szkeptikus és nem gondolja, hogy lesz olyan eszköz és megállapodás, amivel ellenőrizni lehet az üvegházhatású gázkibocsájtás csökkentését. Az országok és bennük az egyének úgy gondolkodnak, hogy miért pont ők korlátozzák magukat, miért ők oldják meg a Föld problémáját, tegyék meg mások, a hatalmasok. Erre csak a Jézusi megoldás adhat feleletet: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mt 22:29) Isten teheti képessé a különböző országok lakóit arra, hogy ne észérvek mentén, önző módon tekintsenek a klímaváltozás következményeire.
Ebben a feszültségben, amikor a keresztyén ember vajúdik a tehetetlenség krízisében, adhat feloldást Selly McFagu gondolata:
„Az isteni szeretet nem csak akkor van velünk, amikor aktívan teszünk a bolygónk pusztulása ellen. Hanem a tehetetlen szenvedésünkben is jelen van, amikor bolygónk meggyógyítása kudarcra van ítélve.”
(Selly McFagu)
A párizsi tárgyalásokon ennek a más
dimenziónak a szükségességét hangsúlyozta Kodácsy, és szerinte
bizakodásra adhat okot az, hogy az egyházak ott lehetnek. Egy hajnali
állapotban élünk, ami a sötétségből jön, de a világosságot vetíti előre.
Kodácsy Tamás azt próbálta teológiai érveléssel megértetni, hogy a
jelen lehetőségein túl a keresztyén ember számára ott az Istenbe vetett
hit, ami a végtelenre nyitott. A Mindenható nem szűkösködik a
lehetőségekben. A Szentírásból az Ézsaiás próféta könyvét hozta
példának, ahol a „teremtés” fogalmának a felvillantásával vigasztalta a
fogságban lévő népét Isten. Amikor előre tekintünk, akkor is a teremtés
fogalma ad magyarázatot az eljövendő új égre, új földre és új
Jeruzsálemre.„Jeruzsálemről van szó. Falról van szó. Folyóról van szó. Újjáteremtésről van szó. Bennem azt a kérdést veti fel, hogy amit most teszek, azzal hogyan fogok szembesülni a kozmikus Krisztus képben. Amikor várjuk a világ végét, akkor a mi feladatunk nem a siettetése a mielőbbi pusztulásnak, hanem amit Isten jónak alkotott annak a megőrzése.”
(Kodácsy Tamás)
A konferencián az
újonnan belépő ökogyülekezetek is bemutatkozhattak. Valamint Újvári
László ismertette legújabb projektjeit. Egyrészt a helyszínen meg
lehetett tekinteni az énekesmadarakról készült kiállítását. Másrészt
kedvcsinálónak levetítette Czikó Tivadar, Lévays diák kisfilmjét, ami a
telkibányai tűnemezelős foglalkozást örökítette meg.Lovadi István lelkipásztor, Sellyei Református Gyülekezet
Mindák Éva, Szegedi Roma Szakkollégium
Ujvári László nemez munkái
Szűcs Boglárka program referens beszámolt az elmúlt év eseményiről. Mivel az Ökogyülekezeti Mozgalom rohamléptekkel növekszik, 2012 óta 19 ökogyülekezet alakult az országban, szükséges, hogy az eddigi önkéntes munkát több professzionális, fizetett munkatárs is segítse. Reménység szerint 2016-tól megújult, a jövő igényeihez illeszkedő formában fog az Ökogyülekezeti Tanács működni.
Szűcs Boglárka, Ökogyülekezeti Mozgalom referens
Szalay László Pál írása
az Ökogyülekezeti Tanács tagja
2015-11-09
Egy igazságosabb és fenntarthatóbb holnapért
Október 12-14. között
Németországban rendeztek konferenciát a környezeti igazságosság
témájában, melyen európai egyházak vezetői is részt vettek, többek
között Heinrich Bedford-Strohm (EKD elnök püspök), Emmanuel metropolita
(CEC alelnök), valamint finn és norvég püspökök. Az egyházi vezetőkkel
egy panelbeszélgetésre is sor került, ezen Ábrám Tibor tiszáninneni
főgondnok mutatta be a magyarországi egyházak teremtésvédelmi munkáját. Dr Botos Barbara klímaszakértő (az Ökogyülekezeti Tanács tiszteletbeli tagja) főelőadást tartott a közelgő Párizsi Klímacsúcs előzményeiről. Az Európai
Egyházak Konferenciája (CEC) a találkozó végén az alábbi levelet
fogalmazta meg a Zarándoklat az Éghajlati Igazságosságért és az ENSZ
Párizsi Klímacsúcsával kapcsolatban.
„Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.” (Zsolt 106,3)
Európa különböző országaiból, mint a CEC tagegyházainak képviselői, egyházi vezetői és a Zarándoklat az Éghajlati Igazságosságért résztvevői találkoztunk a németországi Schwerte-ben 2015. október 12–14. között. A hit szemszögéből, ökumenikus szellemben beszéltünk a klímaváltozásról és a Párizsi Klímacsúcsról.
A klímaváltozás és a tömeges szegénység napjaink legnagyobb és legsürgetőbb kihívásai közé tartoznak, amelyekkel a világnak szembe kell néznie. A klímaváltozás elsődleges hatásai már egyértelműen érzékelhetők a leginkább veszélyeztetett területeken és közösségekben. Azonnal vissza kell fognunk a szén-dioxid kibocsátásunkat és meg kell erősítenünk a legsebezhetőbb területeken élők ellenálló képességét, ha valahogyan még meg akarjuk őrizni Isten jó teremtését a maga teljes gazdagságában.
Ebben a helyzetben az egyházak emlékeztetnek mindenkit, hogy kölcsönösen felelősek vagyunk egymásért, beleértvea jövő nemzedéket is. Isten mindannyiunkat arra szólít, hogy legyünk igazságosak, és hogy mindent tegyünk meg azért, hogy egy fenntarthatóbb világban éljünk. „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj, és megtarthasd birtokodban azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked.” (5Móz16,20). Bátorít minket, hogy védjük a gyengéket, és igaz örökséget hagyjunk gyermekeink gyermekeinek.
Sokféle háttérből érkeztünk, és találkoztunk zarándokokkal, akik hazájukból vándorolnak Párizsba. Inspirált minket elkötelezettségük, hogy reményt hirdessenek, és hogy a jelenlegi, pazarló társadalmunk szokásai ellenére cselekedjenek. Tapasztalatainkból adódóan mélyen hiszünk abban, hogy egész életünknek a szolidaritás és a fenntarthatóság jegyében meg kell változnia.
A zarándoklat egy módja annak, hogy felhívjuk mindenki figyelmét, hogy a klímaváltozás az életmódunkról, a gondolkodásmódunkról, és a hitünkről szól. Mindannyian zarándoklaton vagyunk, ami egy exodus a szénalapú gazdaságból. Együtt vándorolunk a klímaváltozás menekültjeivel és migránsaival azért, hogy védjük a jövő nemzedékek jogait egy fenntartható világban élhető élethez. A zarándoklat nem csak a jövőre vonatkozó aggodalmainkat, hanem reményeinket is kifejezi. Ebben a remélt jövőben az egész teremtés részeként szabadságban, békében és igazságban élhetnénk együtt.
Figyelembe véve a tudomány álláspontját, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 5. jelentését, amely szerint ahhoz, hogy a globális felmelegedés évente csak 2 fokos melegedést okozzon, sürgősen cselekednünk kell. Kérjük politikai vezetőinket, hogy kezdeményezzenek azonnali lépéseket a fenntartható jövő érdekében!
Európai vezetői szerep a közjó érdekében
Kérjük a politikai döntéshozókat, hogy lássanak túl a rövid távú cselekvéseken és működjenek együtt annak érdekében, hogy maradandó döntéseket hozhassanak a közjó érdekében. A párizsi konferencián csak akkor jöhet létre egyezmény, ha félretesszük személyes érdekeinket és erre a feladatra koncentrálunk, amelyet csak együtt tudunk megoldani. Az Európai Unió a második legnagyobb kibocsátója mind a már felgyülemlett, mind a fogyasztás miatt most kikerülő üvegházhatású gázoknak. Ennélfogva történelmi és időszerű felelősségünk van abban, hogy foglalkozzunk azzal, ami közös otthonunk bolygóján veszélyezteti az életet.
Különösképp kérjük az EU politikai vezetőit, hogy tegyenek lépéseket a fejlett és a fejlődő világ közötti különbségek áthidalására azzal, hogy a globális erőfeszítésekből megfelelő módon veszik ki részüket, és azzal, hogy hatékony pénzügyi, technológiai és jogi segítséget nyújtanak a legszegényebb és leginkább sebezhető államoknak. Ezen államok már most szembesülnek az alkalmazkodás kihívásaival, halálos veszteségekkel és károkkal.
Kiemelten kérjük kormányainkat, hogy állampolgáraik fokozott ösztönzésére és elkötelezésére kezdeményezzenek hosszú távúakciókat. A klímapolitika ne csak az ipari és mezőgazdasági tevékenységekre korlátozódjon! A klímaváltozás mögött egy olyan gondolkodásmód áll, ami a háztartások és egyének folyamatosan növekvő fogyasztásán és pazarlásán alapul. Ezt a problémát a gyökereinél kell kezelni, nem elég csak a következményeivel foglalkozni. Bár a tudomány és a technológia fontos szerepet játszanak a helyzet megoldásában, önmagukban kevesek. Az etikai kérdések megválaszolása, valamint oktatás és az emberek bevonása a klímaprogramok nélkülözhetetlen elemei.
A klíma akciók nem csak a kormányokra tartoznak. Mindannyian felelősek vagyunk, ki kell vennünk a részünket a feladatokból.
Felkérjük Európa egyházait a világ hívő közösségével együtt, kötelezzék el magukat a következőkben:
- Kövessük azon hívő közösségek példáját, amelyek csatlakoztak a globális klímazarándoklathoz vagy az éghajlati igazságosságért folytatott böjthöz.
- Viseljünk felelősséget Földünk, közös otthonunk iránt, úgy mint egyének, és minthívő közösségek.
- Gondolkozzunk el fogyasztói szokásainkról, és alakítsunk ki fenntarthatóbb gyakorlatokat és életmódot. Vizsgáljuk meg szervezeteink és intézményeink karbonlábnyomát, csökkentsük azokat, keressünk és alkalmazzunk zéró szén-dioxid kibocsátású stratégiákat, és ahol lehet, mellőzzük a fosszilis üzemanyagokat.
- Mérjük fel, hogy mekkora kockázattal jár az éghajlatváltozás közösségeinkre,csökkentsük ezeket és készüljünk a megelőzésre. Bátorítsuk közösségeinket, hogy 2025-re célirányosan és rugalmasan készüljünk fel a klímaváltozás hatásaira, és tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjunk a klímaváltozás következményeihez.
- Tegyünk folyamatosan lépéseket azért, hogy közösségeinkben tudatosodjon a klímaváltozással kapcsolatos teremtésvédelmi felelősségünk, mélyítsük el az ember és természet közötti összefüggő kapcsolat megértését, tegyünk többet és járjunk közben kormányainknál az éghajlati igazságosságért.
Forrás: reformatus.hu
Európa különböző országaiból, mint a CEC tagegyházainak képviselői, egyházi vezetői és a Zarándoklat az Éghajlati Igazságosságért résztvevői találkoztunk a németországi Schwerte-ben 2015. október 12–14. között. A hit szemszögéből, ökumenikus szellemben beszéltünk a klímaváltozásról és a Párizsi Klímacsúcsról.
A klímaváltozás és a tömeges szegénység napjaink legnagyobb és legsürgetőbb kihívásai közé tartoznak, amelyekkel a világnak szembe kell néznie. A klímaváltozás elsődleges hatásai már egyértelműen érzékelhetők a leginkább veszélyeztetett területeken és közösségekben. Azonnal vissza kell fognunk a szén-dioxid kibocsátásunkat és meg kell erősítenünk a legsebezhetőbb területeken élők ellenálló képességét, ha valahogyan még meg akarjuk őrizni Isten jó teremtését a maga teljes gazdagságában.
Ebben a helyzetben az egyházak emlékeztetnek mindenkit, hogy kölcsönösen felelősek vagyunk egymásért, beleértvea jövő nemzedéket is. Isten mindannyiunkat arra szólít, hogy legyünk igazságosak, és hogy mindent tegyünk meg azért, hogy egy fenntarthatóbb világban éljünk. „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj, és megtarthasd birtokodban azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked.” (5Móz16,20). Bátorít minket, hogy védjük a gyengéket, és igaz örökséget hagyjunk gyermekeink gyermekeinek.
Sokféle háttérből érkeztünk, és találkoztunk zarándokokkal, akik hazájukból vándorolnak Párizsba. Inspirált minket elkötelezettségük, hogy reményt hirdessenek, és hogy a jelenlegi, pazarló társadalmunk szokásai ellenére cselekedjenek. Tapasztalatainkból adódóan mélyen hiszünk abban, hogy egész életünknek a szolidaritás és a fenntarthatóság jegyében meg kell változnia.
A zarándoklat egy módja annak, hogy felhívjuk mindenki figyelmét, hogy a klímaváltozás az életmódunkról, a gondolkodásmódunkról, és a hitünkről szól. Mindannyian zarándoklaton vagyunk, ami egy exodus a szénalapú gazdaságból. Együtt vándorolunk a klímaváltozás menekültjeivel és migránsaival azért, hogy védjük a jövő nemzedékek jogait egy fenntartható világban élhető élethez. A zarándoklat nem csak a jövőre vonatkozó aggodalmainkat, hanem reményeinket is kifejezi. Ebben a remélt jövőben az egész teremtés részeként szabadságban, békében és igazságban élhetnénk együtt.
Figyelembe véve a tudomány álláspontját, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 5. jelentését, amely szerint ahhoz, hogy a globális felmelegedés évente csak 2 fokos melegedést okozzon, sürgősen cselekednünk kell. Kérjük politikai vezetőinket, hogy kezdeményezzenek azonnali lépéseket a fenntartható jövő érdekében!
Európai vezetői szerep a közjó érdekében
Kérjük a politikai döntéshozókat, hogy lássanak túl a rövid távú cselekvéseken és működjenek együtt annak érdekében, hogy maradandó döntéseket hozhassanak a közjó érdekében. A párizsi konferencián csak akkor jöhet létre egyezmény, ha félretesszük személyes érdekeinket és erre a feladatra koncentrálunk, amelyet csak együtt tudunk megoldani. Az Európai Unió a második legnagyobb kibocsátója mind a már felgyülemlett, mind a fogyasztás miatt most kikerülő üvegházhatású gázoknak. Ennélfogva történelmi és időszerű felelősségünk van abban, hogy foglalkozzunk azzal, ami közös otthonunk bolygóján veszélyezteti az életet.
Különösképp kérjük az EU politikai vezetőit, hogy tegyenek lépéseket a fejlett és a fejlődő világ közötti különbségek áthidalására azzal, hogy a globális erőfeszítésekből megfelelő módon veszik ki részüket, és azzal, hogy hatékony pénzügyi, technológiai és jogi segítséget nyújtanak a legszegényebb és leginkább sebezhető államoknak. Ezen államok már most szembesülnek az alkalmazkodás kihívásaival, halálos veszteségekkel és károkkal.
Kiemelten kérjük kormányainkat, hogy állampolgáraik fokozott ösztönzésére és elkötelezésére kezdeményezzenek hosszú távúakciókat. A klímapolitika ne csak az ipari és mezőgazdasági tevékenységekre korlátozódjon! A klímaváltozás mögött egy olyan gondolkodásmód áll, ami a háztartások és egyének folyamatosan növekvő fogyasztásán és pazarlásán alapul. Ezt a problémát a gyökereinél kell kezelni, nem elég csak a következményeivel foglalkozni. Bár a tudomány és a technológia fontos szerepet játszanak a helyzet megoldásában, önmagukban kevesek. Az etikai kérdések megválaszolása, valamint oktatás és az emberek bevonása a klímaprogramok nélkülözhetetlen elemei.
A klíma akciók nem csak a kormányokra tartoznak. Mindannyian felelősek vagyunk, ki kell vennünk a részünket a feladatokból.
Felkérjük Európa egyházait a világ hívő közösségével együtt, kötelezzék el magukat a következőkben:
- Kövessük azon hívő közösségek példáját, amelyek csatlakoztak a globális klímazarándoklathoz vagy az éghajlati igazságosságért folytatott böjthöz.
- Viseljünk felelősséget Földünk, közös otthonunk iránt, úgy mint egyének, és minthívő közösségek.
- Gondolkozzunk el fogyasztói szokásainkról, és alakítsunk ki fenntarthatóbb gyakorlatokat és életmódot. Vizsgáljuk meg szervezeteink és intézményeink karbonlábnyomát, csökkentsük azokat, keressünk és alkalmazzunk zéró szén-dioxid kibocsátású stratégiákat, és ahol lehet, mellőzzük a fosszilis üzemanyagokat.
- Mérjük fel, hogy mekkora kockázattal jár az éghajlatváltozás közösségeinkre,csökkentsük ezeket és készüljünk a megelőzésre. Bátorítsuk közösségeinket, hogy 2025-re célirányosan és rugalmasan készüljünk fel a klímaváltozás hatásaira, és tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjunk a klímaváltozás következményeihez.
- Tegyünk folyamatosan lépéseket azért, hogy közösségeinkben tudatosodjon a klímaváltozással kapcsolatos teremtésvédelmi felelősségünk, mélyítsük el az ember és természet közötti összefüggő kapcsolat megértését, tegyünk többet és járjunk közben kormányainknál az éghajlati igazságosságért.
Forrás: reformatus.hu
2015-11-02
Közösségvállalás a párizsi klímacsúcsig
Brüsszel
– Az ENSZ klímaváltozási konferenciájára (COP21) Párizsban kerül sor
2015. november 30 és december 11. között. Az 1992-ben született
keretmegállapodási szerződés óta ez a 21. találkozó, melyre sokan nagy
várakozással tekintenek.
A klímaváltozás következményeiről sok információt ismerünk, gyakran saját bőrünkön is tapasztaljuk, de az utóbbi évek egyik legmegrázóbb híre az, hogy a Klímaváltozás Államközi Fórumának (IPCC) legutóbbi, 2014-es jelentésében is kimutatták a kutatások: klímánk megváltozásában már tagadhatatlan az emberiség hatása. Amennyiben pedig idén decemberben Párizsban nem születik minden emberre vonatkozó megállapodás, a Föld klímája a jelenleginél sokkal drámaibb változásoknak néz elébe. Századunk végére – unokáink felnőttkorára – a Föld légköre akár 4 Celsius-fokkal is emelkedhet, mely katasztrofális következményekkel járhat az akkori generációkra nézve.
Az éghajlatváltozásról olvasva könnyen hiszünk azoknak a hangoknak, amelyek szerint mindez csak távoli vízió, vagy legfeljebb egy hosszú és lassú folyamat eredménye, az egyes ember pedig úgyis tehetetlen ennek megváltoztatásában. Pedig ha mélyebben megnézzük az összefüggéseket, akkor láthatjuk, hogy számos olyan jelenség érkezik hazánkba is, amelynek kialakulásában az éghajlat megváltozása is jelentős szerepet játszik.
A klímaváltozás iránti felelősségtudat erősítésére a Lutheránus Világszövetség klímaböjtöt hirdetett meg. Az ötlet 2013 novemberétől eredeztethető, amikor a varsói COP19 klímacsúcs Fülöp-szigeteki képviselőjének, Yeb Saño-nak a családját is utolérte a konferencia ideje alatt a szigeteken pusztító Yolanda nevű tájfun. Akkor ezrek haltak meg, s tízezrek váltak otthontalanná. Yeb elhatározta, hogy – otthon maradt éhező társaival vállalt szolidaritása jeléül – addig nem vesz magához ételt, míg a varsói klímacsúcs véget nem ér, vagy olyan döntést nem hoznak, amely megfékezi végre az otthonukat évtizedek óta sújtó környezeti katasztrófákat. Két évvel ezelőtt világszerte több százan támogatták Yeb-et, s csatlakoztak hozzá a böjtben.
A varsói klímacsúcs eredménytelen volt, minden döntéshelyzetet a 2015-ös párizsi eseményre továbbítottak a képviselők. A „klímaböjt” akciója (fastfortheclimate.org) viszont világméretű mozgalommá vált, melyben fiatalok és idősek, egyének és csoportok, keresztény és civil közösségek együtt próbálják meg felhívni a világ döntéshozóinak figyelmét arra, hogy sokkal többet kell tenniük ennek a krízisnek a megoldásáért. Azonnali és határozott cselekvésre van szükség, ha egy biztonságosabb éghajlatú jövőt szeretnénk megvalósítani. A klímaböjtben résztvevők ezért imádkoznak, s ezért böjtölnek évente vagy havonta egy napot.
A klímaböjt tavaly november óta bejárt minden földrészt, míg végül októberben Európába érkezett, így ezekben a napokban az európai országok közösségeinek és egyházainak képviselői vesznek részt benne. A magyarországi egyházak ökumenikus teremtésvédelmi munkacsoportja november 2-ára vállalta a klímaböjt „stafétáját”, melyhez bárki csatlakozhat otthoni környezetében. Legyünk mértékletesek, tegyünk együtt a klímaváltozás ellen, s imádkozzunk unokáink éghajlatáért!
Zarándokok a klímacsúcs felé
„Mozgásban levő társak, zarándokok közössége vagyunk.
Az élet teljessége felé utazunk együtt. Imádkozunk Isten vezetéséért és
buzdításáért, hogy az igazságosságért folytatott jelentős és alkotó
jellegű kapcsolatokon át zarándoklatunk nyitottá tegyen minket egymás
iránt. Élet Istene, vezess, hogy igazságod és békéd eszközei
lehessünk!” – ezzel az imádsággal indultak útnak
az Egyházak Világtanácsa szervezésében azok a zarándokok, akik az
éghajlatváltozás igazságtalanságot és békétlenséget hozó, globálisan
egyre erősödő hatásaira akarják felhívni az emberek és a világ
vezetőinek figyelmét. A cél az ENSZ párizsi klímakonferenciája, a COP
21.
A zarándoklat ötlete az EVT 10. Nagygyűlésén vetődött fel
2013-ban, ahol a résztvevők a saját, Istentől kapott adottságaik,
értékeik és lehetőségeik ajándékain keresztül látták meg felelősségüket a
teremtett világ és a benne élők sorsáért. A zarándoklat alapvető
felismerése, hogy a keresztény gyülekezetekben élő emberek mindannyian
ismerhetik és átélhetik az egyház, az emberiség és az egész teremtés
egymásra utalt kapcsolatát. Aki Jézus útmutatása szerint keresi Isten
akaratát, csupán a saját élete keretein belül nem találhat kielégítő
választ. A teremtő Isten egymásra bízza az embereket azzal a feladattal,
hogy baj vagy szükség esetén képesek legyenek hatékonyan összefogni az
önzés különféle formáinak világromboló hatásai ellen. A Föld jelenlegi
állapotában, amikor az egyik legjelentősebb globális veszély az ipari
társadalommal együttjáró életmódból is következő éghajlatváltozás, nagy
szükség van azokra, akik a teremtés értékeinek felismerése mellett az
összefogás erejét is ismerik és meg is akarják ezt mutatni. Az egymástól
elszigetelődően élő emberek alkotta individuális társadalom jelentős
része nem hisz az egyéni életmódváltoztatás jelentőségében, mert már nem
ismeri a közösség erejét. A kereszténység számára viszont mindennapi
élmény a közösség, és minden földrajzi környezetben képes lehet
megmutatni ennek jelentőségét.
A hatékonyság és eredményesség érdekében a zarándoklat
szervezői azt ajánlották a résztvevőknek, hogy három lépcsőben gondolják
végig lehetőségeiket az úton. Az első az ajándékokért adott
hála. Ebbe nemcsak az élet fenntartásához szükséges mindennapi
feltételek tartoznak bele, hanem maga a közösség is. Sokszor elfelejtjük
talán, de enélkül saját életünkről sem tudnánk gondolkodni és beszélni.
A második a sebek felkeresése és meglátása. A zarándoklat
útvonala szándékosan vezet át olyan helyeken, ahol tapinthatóvá válik a
rászorultság és a segítség szüksége. A teremtés sebeivel való találkozás
alkalmassá tehet saját felelősségünk meglátására ezek előidézésben, és
lehetőséget kínál enyhítő szerepvállalásaink mérlegelésére. A harmadik
lépcső az igazságtalan és békétlen állapotok megváltoztatása. Változást
előidézni elsősorban maga is változóban levő ember tud, aki benső
tapasztalatból ismeri a változás természetét. A mások életével való
törődés először is bátorságot igényel, hogy kilépjünk saját világunkból
és megfelelő módon érkezzünk el a másik ember világának határára. A
gonoszság létformái elleni fellépés -- legyen szó gazdasági, környezeti,
oktatási, kisebbségi eredetű elnyomásról vagy akár testi kihasználásról
-- tapasztalt, gyakorlott, tettrekész és erős lelket igényel, amelyre
külön fel kell készülni. A keresztények nem eredendően alkalmasak az
igazságosság és békesség előmozdítóivá lenni, hanem az ilyen
tevékenységük hosszabb, tudatos és közösségileg kialakult folyamat
eredménye lehet. E három lépcsőt a korai teológiai hagyomány
szakkifejezésével élve a szervezők a via positiva, via negativa és via transformativa, azaz az adottságok, a hiányok és a megváltoztatás útjának formájában ajánlották a résztvevők figyelmébe.
A zarándoklat országonként eltérő módon történik.
Legészakibb pontját tekintve a norvégiai Spitzbergákról indult.
Flensburgnál lépett be Németországba, majd az ország délebbi pontjain
találkozik azzal a folyamattal is, amely Kárpát-Ukrajnából indulva,
hazánkon keresztül, Sopronban jutott el Ausztriába. A zarándoklat itthon
kerékpárokkal történt, amelyről az érdeklődők a „Tekerj a
felebarátodért” programnéven kaphattak híreket az elmúlt napokban. Így
jutnak el az európai keresztények november végére Párizsba, ahol
szervezett és előre bejelentett formában, jelentős biztonsági
intézkedések mellett imádkozhatnak együtt a tárgyalások sikeréért más
vallások képviselőivel
Szöveg: Kodácsy-Simon Eszter, Béres Tamás, fotó: ceceurope.org, Martyn Goss
evangelikus.hu
2015-10-17
2015-10-14
CEC on Pilgrimage for climate justice and the UN Climate conference in Paris
The Conference of European
Churches has shared a press release on its consultation on Pilgrimage
for climate justice and the UN Climate conference in Paris. An RCH
delegation led by the Vice-Lay President of our Synod was also present.
The CEC consultation on the Pilgrimage for climate justice which involved 50 church leaders and participants in pilgrimages for climate justice across the continent ended on 14 October 2015 at the Evangelical Academy Villigst in Schwerte (Germany).
On the last day the conference was addressed by WCC General Secretary, Rev Dr Olaf Fykse Tveit. In focusing on the theological dimension of the pilgrimage Rev Dr. Tveit underlined: ‘Pilgrimage is an expression of solidarity with those on the margin, in situations of suffering, it is a message of hope and a call for transformation of our minds.’
Rev Christian Krieger, member of the CEC Governing Board, President of the Synodal Council of the Reformed Church in Alsace Lorraine and Vice President of the Union of Protestant Churches in Alsace Lorraine stressed the continuing commitment of CEC to address the issue of climate justice in working closely with churches across the continent. Rev Krieger also stated that the issue should continue to be raised in a dialogue with the European political institutions. The President of the Synodal Council said that: ‘It is the undisputable role of CEC to address common challenges in Europe and to bring the common witness of churches in Europe.’
Bishop Dr. Heinrich Bedford-Strohm, the presiding bishop of the Council of the Protestant Church in Germany (EKD) in his presentation encouraged a more active presence of churches in the public sphere: Bishop Bedford-Strohm underlined: ‘We need to pay more attention to public theology and public witness in our work.’
Participants of the consultation adopted the final message ‘For a more just and sustainable tomorrow’, which is a call to policy makers: ‘to work together to look beyond short-term actions and take lasting decisions for the common good.’ The message at the same time underlines that climate change and climate justice are issues which: ‘need to be addressed at grass-root level and not just dealing with the consequences. Although science and technology play a significant role in responding to climate change, relying on them alone is not sufficient. Addressing ethical issues, educating and involving people are “musts” in climate programmes.’
The text of the message ‘For a more just and sustainable tomorrow’ is available here.
Source: CEC
On behalf of the Reformed Church in Hungary a delegation, led by Tibor Ábrám Vice-Lay President of our Synod also took part in the CEC Consultation in Schwerte. Mr Ábrám presented the activity of the Eco-Congregation Movement in Hungay such as „Bicycling for your neighbour” Program as part of the European Pilgrimage in Europe, which was highly appreciated by the Conference. The Meeting in Schwerte gave also opportuinty for the Hungatian delegation to handle over to the German brothers and sisters the relay filled with soil from all the Hungarian destinations of this Pilgrimage to take it to the Climate Change Conference in Paris. The RCH delegation included Rev Tamás Kodácsy and Boglárka Szűcs, members of the RCH Eco-Congregation Program.
2015-10-06
2015-10-05
Véget ért a Teremtés hete
„Ne erőszakkal, ne sok
beszéddel, hanem következetes magatartással és példaadással őrizzük a
környezetünket" – mondta Várszegi Asztrik a Teremtés hete október 4-i
záró istentiszteletén a soproni evangélikus templomban. A
teremtésvédelmi mozgalom ünnepségéhez, több napos kerékpározás után,
csatlakoztak a Tekerj a felebarátodért ökumenikus kerékpártúra
résztvevői is.
Egy gazdag és egy szegény – éghalati igazságosság – A Teremtés Hete záró alkalmáról
Sopron – Idén a Soproni
Evangélikus Egyházközség volt a házigazdája a Teremtés Hetét lezáró
ünnepi istentiszteletnek, 2015. október 4-én. Az ökumenikus
teremtésvédelmi alkalom mottója az Egy gazdag és egy szegény - éghalati
igazságosság volt. Az istentiszteletre egy csapat kerékpáros is
érkezett, akik a Tekerj felebarátodért! című kezdeményezést
népszerűsítették.
2015-10-04
TAF - Sopron
A Teremtés Hetének zárónapja Sopronban kerül megrendezésre, ahol sok érdekes és izgalmas programmal várunk mindenkit!
2015-10-03
Creation Time - Day 7 - Exploitation and Injustice
Day 7 - Exploitation and Injustice
„Rather
he took the poor man's ewe lamb and prepared
it for the man who had come to him.” (2Sam 12,4)
2015-10-02
Creation Time - Day 6 - Greed and Envy
Day 6 - Greed and Envy
„And he was unwilling to take from his own flock or his own herd, To prepare for the wayfarer who had come to him;” (2Sam 12,4)
„And he was unwilling to take from his own flock or his own herd, To prepare for the wayfarer who had come to him;” (2Sam 12,4)
Cyclists of Hope
Bicycling for your neighbour,
goes the motto of a group of Hungarian cyclists from the Carpathian
Basin, who set out on bike during the Week of Creation, travelling from
east to west. The cycling relay, taking place between Beregszász
(Berehove, Ukraine) and Sopron, Hungary, is part of the Ecumenical
Pilgrimage in Europe, whose final destination is the United Nations
Climate Change Conference to be held in Paris at the end of this year. A
report by Parókia Portal.
TAF - A remény bicklisfutárai
Tekerj
felebarátodért! – ezzel a jelszóval indultak útra a teremtés hetén
Kárpát-medencei magyar kerékpárosok kelet–nyugat irányban. A
Beregszásztól Sopronig tartó staféta-kerékpározás annak az ökumenikus
európai zarándoklatnak a része, amelynek végcélja a decemberi párizsi
klímacsúcs.
A világ számos országából csatlakoznak ahhoz a zarándoklathoz,
amelyet az éghajlati igazságosságért szervezett az Egyházak Világtanácsa
(EVT).
TAF - Budapest 2015.10.01
Bizonyára már mindenki gőzerővel készül a Teremtés Heti Tekerj A
Felebarátodért biciklis felvonulásra! Ha éppen a fővárosban jársz, ne
habozz, csatlakozz hozzánk és tekerj velünk!
Egy rövid szakaszon, vagy akár az egész útvonalon velünk tarthatsz! Számítunk rád!
Egy rövid szakaszon, vagy akár az egész útvonalon velünk tarthatsz! Számítunk rád!