Minden évben szeptember utolsó vasárnapjától kezdődő héten ünnepeljük a
Teremtés Hetét, amely az idén szeptember 27-től kezdődik. 2009 óta egy
ökumenikus teremtésvédelmi csapat közösen dolgozza ki a Teremtés Hete
segédanyagát. Az idei téma az éghajlati igazságosság, a mottója pedig
Nátán próféta példázata alapján: Egy gazdag és egy szegény. Interjú az
egyik készítővel, Kodácsy Tamással.
Mi az az éghajlati igazságosság?
Egy környezetvédelmi kifejezés, a climate justice magyar
fordítása. Az éghajlati igazságosság, arra világít rá, hogy egy
üvegházban élünk, egy bolygónk van és közös erőforrásainkon közösen kell
megosztoznunk. Vannak országok, amelyek ebből a közösből sokkal
kevesebbet, és vannak, akik pedig sokkal többet kapnak.
De hogy van ez? Ugyanannyi nap süt, ugyanannyi víz van.
Pontosabban mindig is voltak olyan helyek, ahol kevesebb volt a víz, más
helyeken pedig több.
Ahogyan közlekedünk, eszünk, vagy fürdünk, az bizonyos erőforrásokat
felemészt. Magyarországon két-háromszor nagyobb az ökolábnyomunk, mint
amekkora a területünk. Az Egyesület Államokban ez tízszeres. Azonban
vannak országok, amelyeknek ennek a töredékéből kell megélniük.
Hogyan tudunk többet használni, mint amink van?
Nagyon jó kérdés! Úgy, hogy másoktól veszünk el, még hogyha nem is tudunk róla.
Például az erdők irtását elég világosan érzékeljük.
Nemcsak a fákon lehet ezt mérni. Elég, ha azokra a termékekre
gondolunk, amelyeket nagyon messziről szállítanak: a kávé, az egzotikus
fűszerek. Vagy ha csak a húsfogyasztásra gondolunk. Ezekkel mind olyan
energiákat kötünk le, amelyek sokkal többek, mint, amit nyerünk. A
karbonlábnyom, vagy a széndioxid kibocsátás elég jól megmérik azt, hogy
amikor megveszel egy-egy dolgot vagy terméket, mennyit használsz a
közösből. Az éghajlati igazságosság erre hívja fel a figyelmet:
próbáljuk egy kicsit méltányosabban elosztani az erőforrásokat, vagy
legalábbis figyeljünk erre, és tudatosítsuk. Ha valaki a bibliai
történetet figyelmesen végigolvassa, megtudja, hogy egy városban volt
egy gazdag és egy szegény. Jött egy utazó, és a gazdag elvette a
szegénytől azt az állatot, amelyet gondosan szinte családtagként nevelt.
Ez nagyon mai történet! A hét nap témája a történetet követve
következő: az első napon az urbanizáció hatásairól lesz szó; a második
napon az állattenyésztés és a környezet kapcsolatáról; a harmadikon a
kereskedelem és a környezetvédelem összefüggéseiről beszélhetünk; a
negyedik napon a gyermekeink jövőjéről; az ötödiken az utazásról; a
hatodik nap a mohóságról és az irigységről; a hetedik nap pedig a
kizsákmányolásról és az igazságtalanságról fog szólni.
Hol található ez a bibliai történet?
Sámuel második könyve 12. fejezetének elején. A füzet elejébe is
beletettük ezt a bibliai idézetet. A füzetet a www.teremtesunnepe.hu
oldalról lehet letölteni. Minden gyülekezetnek kiküldte a Magyarországi
Egyházak Ökumenikus Tanácsa.
Hogyan lehet csatlakozni ehhez az ünnephez?
Kodácsy Tamás: Szeretnénk bátorítani a gyülekezeti tagokat,
lelkészeket, hogy használják a Teremtés Hetén ezt a füzetet. Az iskolák
is használják, és gondolkozzanak ezekről a kérdésekről ezen a héten. Egy
észak-déli zarándoklat indult, amelyben a norvég, a német, a holland és
a skót egyházak vesznek részt. Ez a zarándoklat mutatja meg az egyházak
hangját a párizsi klímacsúcson, amely most már eleve kudarcra van
ítélve, hiszen nem sikerül a széndioxidkvótákat úgy beállítani és
csökkenteni, mint amennyire kellene.
Mi az a párizsi csúcs?
Ez a huszonegyedik klímacsúcs, amit az Egyesült Nemzetek Szervezete
rendez. Az országok megpróbálják megvalósítani ezt a bizonyos éghajlati
igazságosságot. Már most lehet látni, hogy semmi remény nincs arra, hogy
valamennyire is igazságosan és egyenletesen tudjuk elosztani a teremtés
ajándékait. Azok a hatalmak, amelyek kezében van az ipar, a termelés,
nem fogják annyival csökkenteni az energiafelhasználásukat, amennyire
kellene. Az egyházaknak semmilyen más szerepük nem lehet, mint hogy erre
felhívják a figyelmet. Valamint, hogy ők maguk változtassanak az
életmódjukon, mert mind az ipar, mind a termelés azért ilyen, mert mi
fogyasztók annyit fogyasztunk, amennyit nem szégyellünk, tehát hatalmas
mennyiségeket, sokkal többet, mint, amennyire szükségünk lenne. Azt
hiszem hosszútávon segíthet ez a felhívás, amely mértékletességre, az
igazságtalanság vagy a mohóság ellen buzdít.
Ehhez csatlakoznak a magyarok?
Ehhez csatlakozik egy kelet-nyugati vonal. Nemcsak magyarok.
Beregszászból, Kárpátaljáról indulva egy kerékpáros zarándoklatot
tervezünk, amelyeknek több állomása is van. Szeptember 27-én 10 órakor
Tokajban lesz egy istentisztelet. Sopronban pedig október 4-én a
Teremtés Ünnepének záróistentisztelete szintén egy ilyen nagy állomás.
Akkor ott átadjuk a stafétát az osztrák testvéreinknek. A stafétában
földet gyűjtünk onnan, ahol jöttünk, és ők viszik tovább ezt
Németországba, és október közepén adják át majd annak a zarándok
csoportnak, amelyik gyalog megy Párizsba, és viszi ezt a stafétát is
magával.
A gyalogcsoport honnan indul?
Már áprilisban elindult a Spitzbergáktól, nagyon északról, és október
12-én lesznek Westfáliában. A gyülekezeteket, ifjúsági csoportokat
biztatjuk, hogy jelentkezzenek erre a kerékpáros megmozdulásra. Bárhol
be lehet csatlakozni. Maga az útvonal és a jelentkezési lehetőség is a
www.tekerjafelebaratodert.hu honlapon érhető el. Ez a tekerj a
felebarátodért, nemcsak a klímacsúcsra szól, hanem arra szeretnénk
biztatni mindenkit, hogy magában a közlekedésben is próbálja védeni a
környezetét.
Saját családunkban már kiszámoltuk, hogy a legtöbb energiát a közlekedéssel fogyasztjuk el.
Okosan is meg lehet ezt oldani. Bár nyilván egy kicsit hamarabb kell
kelni, ha a kerékpárt választjuk az autó helyett. Van például a
„Bringázz a munkába!" program, amelyben az ökogyülekezeti mozgalom is
részt vett, az működhet úgy is, hogy „Bringázz az iskolába!"
Nagyon nehéz az erős mániákusság és a teljes felelőtlenség között a keresztyén embernek megtalálnia a feladatát.
Nemcsak nagyban kell gondolkodni, hanem kicsiben, saját magunkra nézve.
Egy egyházközség mit tehet?
Az ökogyülekezeti mozgalomban például Skóciában, az egyik
egyházközség elhatározta, hogy az autósparkolókat radikálisan
lecsökkenti a templom körül, és csak néhányat hagynak meg.
Biciklitárolókat alakítottak ki helyette és a gyülekezeti tagok
megfogadták, hogy istentiszteletekre, gyülekezeti alkalmakra kerékpárral
járnak, vagy más eszközzel, de nem használnak benzint. Akár egy ilyen
gyülekezeti elhatározás is lehet. A közösségi döntés húzza a
gyengébbeket is, tehát annak mindig sokkal nagyobb ereje van, mint ha
csak én egyedül kezdek el kerekezni, gyalogolni vagy futni.
A beszélgetés elhangzott a Magyar Rádió Református Félóra című műsorában, 2015. szeptember 16-án.